A szénhidrátok a természetben leggyakrabban előforduló szerves molekulák. Kizárólag három elemet (szén, hidrogén, oxigén) tartalmaznak. A szervezetben a legfontosabb energiaszolgáltatók, a bevitt energia 50-70 százaléka származik szénhidrátokból. További lényeges funkcióik: a szénvázat adják a különböző bioszintézisekhez, így részt vesznek az öröklött tulajdonságokat meghatározó dezoxiribonuklein-sav (DNS) és a ribonukleinsav (RNS), valamint a nem nélkülözhetetlen aminosavak, a zsírsavak, valamint a kötőszövet felépítésében, a nyálkahártyák védelmében. Ebből láthatod, hogy igen hasznos, de nem lehet csak szénhidráttal táplálkozni, mert a felesleget zsírként tárolja. A test tartalékait a zsirokból nyeri. A helytelen táplálkozás arra ösztönzi a testet, hogy "raktározzon", így lehet hízni. A táplálék nem emészthető szénhidrátjai (keményítő, cellulóz) energiát gyakorlatilag nem szol- gáltatnak, de a bélbaktériumok egy részüket lebontják, és ezért kis mértékben hasznosulnak. Ezzel szemben mint élelmi rostok fontos élettani szerepet töltenek be: elősegítik a bélmozgást, kedvezően be- folyásolják számos anyag felszí- vódását, növelik a telítettségi érzést. Túlságosan nagy mennyiségben azonban hátrányosak: gátolják az ásványi anyagok, nyomelemek felszívódását, fokozott bélgáz- képződést eredményeznek. Mennyi
szénhidrátra van
szükségünk? Az anyagcsere egyensúlyának fenntartásához minimálisan 50 g szénhidrátot kell táplálékunknak tartalmaznia, azonban 1000 kcal (4184 kJ) bevitt energiára számítva 125-150 g kívánatos. Napi 200 g felvételénél már feltöltődnek a szervezet glükogénraktárai. Az agy, amelynek alapvető energiaforrása a glükóz, naponta mintegy 140 g glükózt használ fel. Az anyagcsere- folyamatokban a szénhidrátoknak fehérjekímélő hatásuk van, kielégítő szintű jelenlétükkel bizonyos fehérjemennyiség megtakarítható. Amennyiben a glükogénraktárak feltöltöttek, a feleslegben bevitt szénhidrátok a májban zsírokká alakulnak. Túlságosan sok szénhidrát felvételénél a többlet elhízást, a vér trigliceridszintjének emelkedését okozhatja, sőt a máj zsíros elfajulásához vezethet. Azonban az arányosan bevitt szénhidrátok nem tekinthetők kövérséget okozónak. Ugyanis a szénhidrátokat először át kell alakítani zsírrá, ami meglehetősen energiaigényes folyamat. Ennek során a szénhidrát mennyiségének mintegy negyede energiaszolgáltatóként használódik el, tehát ennyiből már nem lehet zsír. A zsírok ellenben ilyen „energiaköltség" nélkül, közvetlenül raktározhatók Zsírok
A zsírokat a bennük lévõ fõ alkotórészek, a zsírsavak szerkezete alapján több csoportra oszthatjuk. A telített, az egyszeresen ill. a többszörösen telítetlen zsírok a molekuláikban található hidrogén -mennyiségben különböznek egymástól, pontosabban ez azt jelenti, hogy a telítetlen zsírokban található a legkevesebb hidrogén. Táplákozási szempontból a telítetlen zsírok értékesek, azaz fõleg a növényi eredetûek. Ugyanakkor nem árt tudni, hogy egyes termékek (szendvics- margarinok, fõzõmargarinok, félkész és kész termékek) ugyan növényi olajokból készülnek, de ezeket az elõállítás során hidrogénezik megváltoztatva a természetes zsírsavak eredeti szerkezetét. Ilyenkor azt mondjuk, hogy megváltozik a zsír állapota. Káros zsírok A telített zsírsavakban gazdag zsiradékok elsõsorban állati eredetûek (pl.: disznózsír, vaj), és legszembetûnõbb tulajdonságuk, hogy szobahõmérsékleten kemény állagúak. Ezen kívül, úgynevezett rejtett zsírok formájában, a húskészítményekben, valamint a kemény sajtokban is nagy mennyiségben találhatók. A növényi eredet ritkább, de például telített zsírt tartalmaz a pálmaés a kókuszolaj. Ezek azok a zsírok, melyek energiát adnak, de ezen kívül nincs túl sok hasznos szerepük. Túlzott fogyasz- tásuk nagymértékben megnöveli a kóros szívés érrendszeri megbetegedések kockázatát, ugyanis feleslegként lerakódnak, elzárják az ereket, és növelik a koleszterinszintet. Hasznos zsírok A zsírok másik, és számunkra sokkal fontosabb csoportja a telítetlenek, melyek közül elkülönítjük azokat, amelyek egyszeresen ill. többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaznak. A gyümölcsök és zöldségek a telítetlen zsírsavak nagyon gazdag forrásai. Különösen sok van belõlük a nedvdús gyümölcsökben, mint pl. a bogyós termésûekben, az almában, a körtében fõleg a héjukban! Az elsõ csoport fõ forrása még az olívaés repceolaj, valamint az olajos magvak. A többszörösen telítetlenek a legtöbb növényi és halolajban, valamint az olajos húsú halak többségében találhatók meg. Külsõ tulajdonságuk, hogy szobahõmérsékleten folyékony állagúak, a szervezetbe jutva támogatják az idegmûködést, hormonokat termelnek, fokozzák a zsíranyagcserét. Fehérjék A fehérjék aminosavak lineáris polimereiből(egymás után kapcsolódó azonos molekulák) felépülő szerves makromolekulák. (óriás molekulák) Azaz a fehérjék aminósavakból épülnek fel. A fehérjék fontos biológiai szerepét jellemzi, hogy minden sejtben lejátszódó folyamatban részt vesznek. Számos fehérje enzimaktivitást mutat, azaz valamilyen biokémiai folyamat katalizátoraként(folyamat szabályo- zás) segítik elő a sejt életben maradását. Sok fehérje létezik, és ezekből épülnek fel az aminósavak, enzimek, hormonok stb. A
szervezet fehérjéinek és
egyéb
nitrogéntartalmú
alkotórészeinek
felépítéséhez,
és ezek
újraképzéséhez
szükséges
aminosavakat a táplálék
fehérjéi
adják. A fehérjeszükséglet
tehát
aminosav szükségletet jelent. Az emberi
szervezetben 14-16%
a fehérje-, és hozzávetőlegesen 0,1% a
szabad
aminosavtartalom. |